Részlet a könyvből...

HP5.

Harmincadik fejezet

Gróp

Az idény utolsó mérkőzését, a Griffendél-Hollóhát találkozót május utolsó hétvégéjére tűzték ki. A Mardekár ugyan szoros küzdelemben alulmaradt a Hugrabuggal szemben, a griffendélesek mégsem mertek a végső győzelemben reménykedni, s e borúlátás legfőbb oka - bár ezt Ronnak senki nem mondta - őrzőjük addigi gyászos teljesítménye volt. Maga Ron ellenben sajátos bizakodással várta az utolsó mérkőzést.

   - Az eddiginél csak jobb lehetek - jelentette ki a mérkőzés napjának reggelén a nagyteremben. - Elértem a mélypontot, már nincs veszteni valóm. 

   - Ron talán ügyesebb lesz most, hogy az ikrek nincsenek itt - jegyezte meg Hermione, mikor Harryvel már a stadion felé sétáltak. - Szerintem azért volt eddig olyan béna, mert izgult, hogy mit fognak szólni a bátyjai. 

  Luna Lovegood bukkant fel előttük, fején egy elő sasnak tűnő valamivel. Egy csapatnyi mardekáros röhögcsélve mutatott rá, de ő szokás szerint fel se vette. 

   - Te jó ég, most jut eszembe! - kiáltott fel Hermione. - Cho is játszani fog, nem? 

 Harry, aki ezzel rég tisztában volt, csak mordult egyet. 

 A lelátó felső harmadában találtak helyet maguknak. Kellemes, derűs idő volt - Ron nem is kívánhatott jobbat -, s Harry minden rossz tapasztalata ellenére remélni kezdte, hogy barátja ezúttal nem fog okot adni a mardekárosoknak a Weasley-induló elzengésére.

 A kommentár szerepét ezúttal is Lee Jordan töltötte be.

*

 - És felröppennek! - zendült Lee hangja. - Davies azonnal megszerzi a Kvaffot. Megindulhat tehát a Hollóhát csapatkapitánya... Megkerüli Johnsot, kicselezi Bellt, Spinnet mellett is elrepül... Ez már gólhelyzet! Dobni készül, és... és...- Lee elkáromkodta magát - És bedobta...

 Harry és Harmione együtt nyögtek fel a többi griffendélessel. Amint az várható volt, a szemközti lelátón dalra fakadt a mardekár-kórus: 

 Weasleyt nézni szinte fáj!

Lyukas kéz és málé száj! 

   - Harry... Hermione - morogta egy rekedt hang Harry fülébe. 

Harry hátrafordult. A széke mögül Hagrid szakállas arca nézett le rá. A vadőr elég nehezen tudta bepaszírozni  magát a sor közepére - erre utalt legalábbis a Harryék mögött ülő első- és másodévesek zilált külseje. Hagrid leguggolt, mintha elakarna bújni, de még így is egy méterrel kilógott a nézők közül. 

   - Velem tudtok jönni? - súgta Harryéknek. - Most kéne, mikor mindenki a meccset.

   - Öhm... nem érne rá egy kicsit később? - kérdezte Harry - Tudod, mi is néznénk a meccset.

   - Nem - rázta a fejét a vadőr. - Most kéne mennünk, amikor senki nem figyel. Kérem szépen...

 Hagrid orrából csöpögött a vér, és mindkét szeme körül fekete monokli sötétlett. Harry rég nézett ilyen közelről az arcába, és megdöbbentette a mély szomorúság, amit a sötét szempárban látott. 

   - Megyünk - bólintott - Persze, hogy megyünk. 

*

A gyerekek csak futva tudtak lépést tartani a szüntelenül jobbra-balra tekintgető Hagriddal. Mikor a kunyhó közelébe értek, Harryék automatikusan az ajtó felé vették az irányt, Hagrid ellenben egyenesen továbbsietett az erdő széle felé. Ott magához vette az egyik fa tövének támasztott nyílpuskát,  majd, látva, hogy Harryek lemaradtak, hátrafordult. 

   - Arra megyünk - mondta, és bozontos üstökével az erdő felé intett. 

   - A Tiltott Rengetegbe? - rémüldözött Hermione. 

   - Igen... No gyertek gyorsan, észre ne vegyenek minket! 

 Harry és Hermione néma pillantást váltottak, aztán követték a vadőrt. Hagrid vagy tíz lépéssel előttük csörtetett a zöldes fényben játszó fák között, karján a keresztbe támasztott nyílpuskával. Harry és Hermione  futólépésben tudták csak utolérni.

   - Minek a nyílpuska, Hagrid? - kérdezte Harry.

   - Csak óvatosságból hoztam el - felelte vállvonogatva a vadőr.

*

Az erdő mélye felé haladva egyre nehezebbé vált az előrejutás az ösvényen. A sűrűn növő fák alatt itt már alkonyati sötétség honolt. A tisztás, ahova Hagrid a thesztrálokat hívta, már régen elhagyták, de Harryt csak akkor fogta el a nyugtalanság, amikor a vadőr lekanyarodott az ösvényről, és a fák között utat törve megcélozta az erdő legsötétebb részét. 

   - Hagrid! - szólt, miközben átverekedte magát egy szedresen, ami fölött a vadőr könnyen átlépett. - Hova megyünk? 

  Igen élénken emlékezett még rá, mi történt vele legutóbb, mikor letért a többé - kevésbé biztonságos erdei ösvényről. 

   - Már nem vagyunk messze - felelte kitérően Hagrid. - Gyertek, gyertek... és maradjatok szorosan mögöttem. 

    Ezt könnyebb volt mondani, mint megtenni. A tüskés bokrok - amelyeken Hagrid úgy csörtetett át, mint más a pókhálón - alaposan megtépázták Harry és Hermione talárját, mi több, a gyerekek nem egyszer annyira bele gabalyodtak a növényzetbe, hogy csak hosszas munkával tudták kiszabadítani magukat. Az erdőnek ezen a részén már olyan sötét volt, hogy az összevissza karcolt Harry sokszor csak alaktalan fekete foltnak látta az előtte haladó Hagridot. A tompa csendben a legapróbb zaj is félelmetes volt. Ha megroppant egy gally  vagy megzörrent az avar, Harry rögtön támadót sejtett a sötétben. Azt is furcsának, sőt vészjóslónak találta, hogy hosszú útjuk során még egyetlen erdőlakóval se találkoztak. 

   - Nagy baj lenne, ha világítanánk a pálcánkkal, Hagrid? - kérdezte Hermione. 

   - Nem, dehogy - felelte suttogva a vadőr. - Sőt...

 Hirtelen megállt, és Harryék felé fordult. Hermione ezt nem vette észre, úgyhogy teljes lendülettel nekiment, s ha Harry nem kapja el, hanyatt esett volna. 

   - Jobb lesz, ha megállunk egy percre - folytatta Hagrid -, és elmondok egy-két dolgot, mielőtt odaérünk. 

   - Legfőbb ideje - zihálta Hermione, s miután Harry talpra állította, mindketten elsuttogtak egy lumost.   Pálcáik végéből apró lángocska gyulladt, s a fény rávetült a vadőr szorongó-szomorú arcára. 

   - Nohát... - dörmögte Hagrid. - Szóval... az a helyzet... 

  Nagy levegőt vett.

   - Az a helyzet, hogy engem bármelyik nap lapátra tehetnek. - bökte ki. 

 Harry és Hermione egymásra néztek, majd ismét a föléjük tornyosuló Hagridra emelték pillantásukat. 

   - De hát, ha eddig nem küldtek el... - próbált ellenkezni Hermione. - Miből gondolod, hogy... 

   - Umbridge azt hiszi, én dugta be azt a fúrkászt a szobájába. 

   - És nem te voltál? - vágta rá a kérdést Harry.

   - Persze, hogy nem! - fortyant fel Hagrid. -De ha felbukkan valahol egy varázslény, Umbridge rögtöm engem gyanúsít! Mióta csak megérkeztem, keresi az alkalmat, kiakolbólíthasson. Szívesen maradnék, de ha nem lenne... Szóval ha nem lenne az a dolog, amiről beszélni akarok, inkább most rögtön lelépnék. Nem akaron, hogy az egész iskola előtt rúgjon ki, mint Trelawneyt. 

  Harry és Hermione tiltakozni akartak, de Hagrid hatalmas keze egyetlen mozdulatával elhallgattatta őket. 

   - Azért nem dől össze a világ, ha elmegyek. Legalább tudok majd segíteni Dumbledore-nak meg a Rendnek. Ti meg megkapjátok Suette- Polltsot... Ő majd szépen felkészít titeket a vizsgára... 

  Hangja megremegett és elcsuklott. 

   - Miattam ne aggódjatok... - tette hozzá sietve, mikor Hermione megakarta simogatni a karját. Zekéje zsebéből előhúzott egy hatalmas, pöttyös zsebkendőt, és megtörölte vele a szemét. - Nem mondanám el ezt nektek, de muszáj. Ha elmegyek... szóval nem léphetek le úgy... úgy, hogy senki nem tud róla... mert... szóval a segítségetek kérem. Meg Ronét is.

   - Segítünk, persze! - vágta rá Harry - Mit kell tennünk? 

 Hagrid nagyot szipogott, és szótlanúl megveregette Harry vállát, aki nekiesett a legközelebbi fának. 

   - Tudtam , hogy számíthatok rátok - dörmögte bele Hagrid a zsebkendőjébe. - Sose... felejtem el... nektek... Na gyertek... már nem vagyunk messze... vigyázzatok, szúrós bokor...

 További negyedórás gyaloglás következett. Harry már épp megakarta kérdezni, mennyire van még az a " nem messze ", mikor Hagrid hirtelen felemelte a kezét, és megállt. 

   - Csendesen! - suttogta. - Ne csapjunk zajt. 

 Nesztelenül osonva továbbhaladtak, és kisvártatva felbukkant előttük egy jókora - majd nem Hagrid magasságú - elsimított felszínű földhányás. Harry hatalmas állít odúját sejtette benne. A domb körül tövestük kicsavart fák hevertek; gyökereik és ágaik barikát módjára körítették a földhányást. Megálltak az egyik vízszintes fatörzs mellett. 

   - Alszik - suttogta a vadőr. 

  A levegőt betöltő tompa, ritmikus fújtatás valóban egy hatalma tüdő zajának tűnt. Harry ránézett Hermionére;  a lány tátott szájjal, falfehéren meredt a földhányásra. 

   - Hagrid... - Hermione megszeppent hangja alig hallatszott a lény robajló szuszogása mellett. - Ki ez? 

  Harry elcsodálkozott a kérdésen. Neki az volt a nyelve hegyén, hogy: " Mi ez? " 

  Hermione kezében remegni kezdett a varázspálca. 

   - Hagrid, azt mondtad... azt mondtad, egy se akart eljönni! 

  Harry a vadőrre nézett - aztán belehasított a felismerés, és rémült nyögéssel a földhányás felé kapta a tekintetét.

  Az föl-le mozgott a szuszogás ritmusára... mivel nem földhányás volt, hanem egy domború hát...

Minden, ami Harry Potter!

Miden idők harmadik legjövedelmezőbb filmjévé nőtte ki magát a Harry Potter. A befejező rész ugyan már jó ideje a mozikban van, mégis nagy összegeket hoz a kasszáknak. 

A HP7 2.része bebiztosította a helyét az év legsikeresebb filmjei közé. 

                                                                                                      iBimor

Egy kis kedvcsináló...

                                                 Az első magyar nyelvű Pottermore beszámoló.
A Lumos.hu egyik tagja azon szerencsések közé tartozik, akik elsőként láthatták az új Harry Potter oldalt, a Pottermore-t.  Ő így számolt be az oldalról:
OLVASD!
 " Tegnap kaptam meg a Welcome e-mailt, de annyira belekerültem, hogy nem írtam már a Lumosra, mivel késő éjjelig játszottam a Pottermore-on. Nekem nagyon tetszett!"
ÉS FIGYELD...
 "Az egész olvasásközpontú, tényleg nagyon jó. De azonban jelenleg csak a Bölcsek köve olvasható az oldalon. Minden fejezetet 2-3 - van ahol 4 -re is - pillanatra osztottak - ezek egy - egy hangsújosabb jelenetet képviselnek. Az egész történetet egy flash - animációval lehet felfedezni..."

Új előzetes érkezik

    Felröppent a hír, hogy Daniel Radcliff kiszeretne bújni a Harry Potter jelmezből.

Elérkezett a lehetőség!

  A hír úgy terjeszti, hogy nemsokára elkészül egy film, aminek a főszereplője a Harry Potter sztárja, Daniel.            Mivel ez a történet közvetlen a HP7 befejezése után tűnt fel, így Radcliffnek lehetőséget ad a bizonyításra.            A történetben egy ügyvéd szerepét tölti be, aki egy csendes kis faluba érkezik, hogy rendezze az elhunyt ügyfelének a hagyatékát.

  Be is költözik az illető házába, ám ott hamarosan titkok tudója lesz, s rettegés keríti hatalmába - ő maga úgy érzi,  mintha egy sötét ruhás nőalak kísértené.

  Bár még nem tudjuk mikor lesz a vásznakon az új film, de a címét attól még megtudtuk: 

  The Woman in the black - azaz A Nő a sötétben.

Részlet a könyvből...

HP 4.

Tizenkettedik fejezet

A Trimágus Tusa

A fiákerek begördültek a szárnyas vadkanok szobraival díszített kovácsoltvas kapun, és a viharossá fokozódó szélben inogva felkaptattak a kastélyhoz vezető lankás emelkedőn. Harry elmélázva nézte az eső sűrű függönye mögött felsejlő, kivilágított ablakokat. Aztán a fiáker végre megállt, s az eget szabdaló villámok fényében kirajzolódott a kastély magas tölgyfaajtaja. Az ajtóhoz vezető kőlépcsősoron már ott szaladtak a legutóbb befutott kocsi utasai.  Harry, Ron, Hermione és Neville sem késlekedtek sokáig; lehajtott fejjel kimásztak a fiákerből, majd nyomban futásnak eredtek, s csak akkor pillantottak fel ismét, amikor már a fáklyát fényében fürdő, tágas bejárati csarnokban álltak, ahonnan az emeletre vezető impozáns márványlépcső indult. 

*

  - Gyerünk, gyerünk, indulás! - parancsolt rá McGalagony az ázott diákseregre. - Vonuljanak be a nagyterembe, de szaporán! 

 Harry, Ron és Hermione csúszkálva-botladozva elindultak a bejárati csarnok jobb oldalán nyíló kétszárnyú ajtó felé. Ron szitkozódott tehetetlen dühében, és ingerült mozdulattal hátracsapta csöpögő fürtjeit. 

 A nagyterem az ilyenkor szokásos ünnepi díszben pompázott. Az asztalok fölött lebegő száz meg száz gyertya fényében aranytányérok és-kupák csillogtak. A Roxfort négy háza részére kijelölt négy hosszú asztal melletti helyek többségét már elfoglalta a vidám zsibongó diáksereg.  Az ötödik asztal, melyet a tanárok és más dolgozók számára tartottak fenn, a terem végében, a többire merőlegesen állt. Itt, a nagyteremben sokkal melegebb volt, mint a bejárati csarnokban. Harry, Ron és Hermione elhaladtak a mardekárosok, a hollóhátasok és a hugrabugosok mellett, s az utolsó asztalhoz érve leültek Félig Fej Nélküli Nick, a Griffendél -torony kísértete mellé. A gyöngyházfényű, áttetsző testű Nick ezen az estén is szokásos, zekéből és harisnyából álló öltözékét viselte, melyet feltűnően széles fodorgallér egészített ki. A gallér kettős célt szolgált: egyrészt kivételes eleganciát volt hivatott kölcsönözni viselőjének, másrészt biztosította, hogy Nick szinte teljesen levágott feje viszonylag stabilan üljön két válla között. 

*

Miután a desszert is bekebelezésre került, s a tálakról eltűnt a maradék, Albus Dumbledore ismét szólásra emelkedett. A nagyteremben elült a zsivaj, s már csak a zúgó szél és a kopogó eső zavarta meg a csendet.

  - Nohát! - szólt Dumbledore, és mosolyogva körülnézett a teremben. - Most, hogy gyomrunkra vándoroltak az asztal ajándékai, bátorkodom ismét a tisztelt társaság figyelmét kérni. 

  - Frics úr, iskolánk gondnoka megkért, hogy tájékoztassalak benneteket: jelen tanévtől fogva a tiltott tárgyak közé tartozik a jajgató jojó, a fogas frizbi, valamint a perpentuum bumeráng is. A teljes, négyszázharminchét tételből álló lista bármikor megtekinthető Frics úr szobájában - ha esetleg érdekel valakit. 

 Dumbledore szája gyanúsan felfelé görbült.

  - Mint minden évben, most is hangsúlyozom - folytatta -, hogy a bortokon található erdőbe diákoknak tilos a belépés; ugyanez vonatkozik Roxmorts falura is az első- és másodévesek esetében. 

  - Emellett szomorú kötelességem közölni veletek, hogy az idén elmarad a házak közötti kviddicsbajnokság. 

  - Micsoda? - horkant fel Harry. 

 Ránézett Fredre és George-ra, akik ugyancsak benne voltak a Griffendél csapatában. Az ikrek némán hápogva meredtek az igazgatóra. Dumbledore folytatta: 

  - Ennek magyarázata nem más, mint hogy októberben kezdetét veszi az iskolánkban egy rendezvény, ami a tanév végéig tart majd, s ami mellett tanáraitoknak sem idejük, sem energiájuk nem marad egyéb programok megszervezésére. Merem állítani azonban, hogy az említett rendezvény mindenért kárpótol majd benneteket. Nagy örömömre szolgál, hogy bejelenthetem: az idén a Roxfortban...

 Ebben a pillanatban hatalmas mennydörgés rázta meg a falakat, és kicsapódott a nagyterem ajtaja. 

 A küszöbön egy fekete úti köpenybe burkolózó férfi állt, kezében hosszú bottal. egyszerre minden fej az idegen felé fordult, akit egy pillanatra fényesen megvilágított az égmennyezeten átcirkáló kétágú villám. A férfi lehúzta fejéről a csukját, megrázta sörénynek is beillő, hosszú, őszes haját, és elindult a tanári asztal felé. 

 Az idegen minden második lépése döngve visszhangzott a teremben. A keresztben álló asztal elé érve befordult jobbra, és nehéz léptekkel Dumbledore felé indult. Ekkor újabb villámlás hasított át a mennyezeten. Hermione felsikoltott ijedtében. 

 A villám fényében élesen kirajzolódott a jövevény arca - egy arc, amelyhez foghatót Harry még soha nem látott. A férfi ábrázatát mintha egy darab repedezett fából faragta volna ki egy kontár, akinek fogalma sem volt róla, hogyan fest egy emberi arc, s ráadásul a vésővel is pocsékul bánt. Az idegen bőrét keresztül-hasul forradások tömege szabdalta; szája sötét hasadékra emelkedett, s orrának nagy része hiányzott. A legrémisztőbb azonban a férfi szeme volt.

 Az egyik szem kicsi volt és feketén fénylett, a másik viszont nagy volt és kerek, akár egy pénzdara, és sugárzó acélkékben játszott. Ez a kék szem sosem pislogott, és egy másodpercre sem állt meg; a másiktól teljesen függetlenül, szüntelenül jobbra-balra, fel és le járt - aztán egyszer csak teljesen befordult - mintha a fej belsejét nézné -, s már csak az üres szemfehérje látszott belőle. 

 Az idegen megállt Dumbledore előtt, és kinyújtotta arcához hasonlóan megszabdalt kezét. Az igazgató kezet rázott vele, s néhány szót mormogott. Harry nem hallotta, mit mond, de úgy tűnt, valamit kérdezhetett, mert a jövevény fejét rázva válaszolt neki. Dumbledore bólintott, s invitáló kézmozdulattal a jobbján álló üres székre mutatott. 

 Az idegen leült, kirázta arcából szürke sörényét, majd maga elé húzott egy tál kolbászt, és az egészet orra maradványai elé emelte. Miután alaposan megszagolta az ételt, elővett egy kést, felszúrt vele egy darab kolbászt, és enni kezdett. 

  - Bemutatom iskolánk új sötét varázslatok tanárát - harsogta bele a csendbe Dumbledore -, Mordon professzor urat. 

 Szokás volt a tanárokat tapssal köszönteni, de ezúttal egyetlen diák vagy tanár sem emelte fel a kezét - Dumbledore-on és Hagridon kívül. A két pár tenyér árva  csattogása azonban csak még kínosabbá tette a csöndet, így hát ők is hamar felhagytak  a tapsolással. A jelenlévőket oly mértékben sokkolta a rémisztő külsejű  Mordon megjelenése, hogy nem igen voltak képesek másra, mint dermedten meredni rá. 

 Harry közelebb hajolt Ronhoz.

  - Mordon? - súgta. - Rémszem Mordon? Az, akinek reggel az apád a segítségére sietett? 

  - Csak ő lehet - felelte az álmélkodástól bambán Ron.

  - Mitől néz ki így? - suttogta Hermione. - Mi történt az arcával? 

  - Nem t'om - súgta vissza Ron. 

 Mordont szemlátomást cseppet sem zavarta a hűvös fogattatás. Az asztalon álló sütőtökleveses kancsót egy pillantásra sem méltatva újra benyúlt köpenye alá, elővett egy laposüveget, és nagyot húzott belőle. Ahogy az iváshoz felemelte a karját, köpenye feljebb csúszott, s Harry az asztal alatt egy karmokban végződő falábat pillantott meg. 

 Dumbledore megköszörülte a torkát, és mosolyogva végignézett a Mordont bámuló diákok seregén. 

  - Tehát, ahogy mondtam - szólt -, iskolánk az elkövetkező hónapokban igen érdekes esemény színhelye lesz - egy olyan eseményé, amelyre több mint egy évszázada került sor utoljára. Nagy örömmel tudatom veletek, hogy a Roxfortban idén megrendezzük a Trimágus Tusát. 

HP.3


Tizenkettedik fejezet

A patrónus

Harry nem kételkedett Hermione jó szándékában, ennek ellenére haragudott a lányra. Néhány röpke óráig a világ legjobb seprűjét mondhatta a magáénak, de Hermione árulkodása miatt most már abban sem lehetett biztos, hogy valaha viszont látja a Tűzvillámot. Meggyőződése volt, hogy a seprűnek semmi baja - de vajon milyen állapotban lesz a százféle átokkimutató átok után? 

Ron is haragudott Hermionéra. Szétszedni egy vadonatúj Tűzvillámot - ez az ő szemében felért egy emberiség ellenes bűntettel. Hermione viszont semmi megbánást sem mutatott, sőt kerülni kezdte a klubhelyiséget. Harry és Ron feltételezték, hogy a könyvtárba menekült, és meg sem próbálták visszacsábítani. 

*

A szünet utolsó napjának estéjén Wood odalépett Harryhez.

 - Jót telt a karácsony? - kérdezte, majd választ sem várva leült, és fojtott hangon folytatta: - A szünetben volt időm végiggondolni a dolgokat, Harry. Aggasztó, ami a múltkori meccsen történt. Ha a dementorok legközelebb is megjelennek... Úgy értem, nem engedhetjük meg magunknak, hogy... szóval... - Wood zavartan elhallgatott. 

 - Minden elkövetek, hogy ez még egyszer ne forduljon elő - sietett a válasszal Harry. - Lupin professzor megígérte, hogy megtanít védekezni a dementorokkal szemben. Ha igaz, már a héten elkezdjük a gyakorlást. Azt mondta, karácsony után ráér.

Wood arca felderült. 

 - akkor jó. Nem szívesen mondanék le rólad, Harry. Jut eszembe, rendeltél magadnak új seprűt? 

*

Csütörtök este nyolc órakor Harry kimászott a portréjukon, és elindult a mágiatörténet tanterem felé. Azt sötéten és üresen találta. Egy pálca suhintással meggyújtotta a lámpákat, és várt. Öt perccel később fel is tűnt Lupin professzor, karjában egy jókora ládával, amit sietve lerakott Binns professzor asztalára. 

 - Az meg mi? -érdeklődött Harry.

 - Egy új mumus - felelte Lupin. - Kedd óta az egész kastélyt átkutattam, és a végén rábukkantan erre a példányra Frics úr  irattartó szekrényében. Ennél jobb dementorutánzatott nem találunk. A mumus, ha meglát téged, nyomban dementorrá változik, így aztán gyakorolhatunk rajta.  Mikor nem használjuk, az irodámban tárolom majd, az íróasztalom aljában jó helye lesz. 

 - Rendben - bólintott Harry. igyekezett leplezni izgalmát, s úgy tenni, mintha roppant elégedett lenne, hogy Lupin ilyen jó dementorpótlékot szerzett neki. 

 - Nos... - Lupint előhúzta pálcáját,  és intett Harrynek, hogy ő is vegye elő az övét. - A varázslat, amivel megismertetlek, a mágia magasiskolája - messze meghaladja a Rendes Bűbájos Fokozat szintjét. A neve patrónus-bűbáj. 

 - És hogy működik? - kérdezte lámpalázasan Harry. 

 - Ha tökéletesen végzik el, - magyarázta Lupin -, megidéz egy patrónust. A patrónus egyfajta dementorűző védelem, ami pajzsként működik közted és a dementor között. 

Harry egy pillanatra elképzelte magát, amint elbújik egy Hagrid méretű, furkósbottal felszeret alak mögött. Lupin professzor közben folytatta: 

 - A patrónus valójában egy pozitív erő; magába foglalja mindazt, amivel a dementor táplálkozik - a reményt, a boldogságot, az életkedvet -,  viszont nem képes elcsüggedni, mint a hús-vér emberek, így a dementor nem árthat neki. Azonban hangsúlyoznom kell, Harry: a patrónus-bűbáj nagyon nehéz. Még a diplomás varázslók közül se mindenki boldogul vele. 

 - Hogy néz kin egy patrónus? - kérdezte Harry. 

 - Attól függ, ki idézi meg. Minden varázslónak megvan a maga patrónusa. 

 - És hogyan kell előhívni? 

 - Egy varázsigével, ami azonban csak akkor hat, ha nagyon erősen összpontosítasz egy felhőtlenül boldog emlékre, miközben kimondod. 

 Harry erősen eltöprengett, hogy mi lehetne az a boldog emlék. A Dusleyékkal töltött évek eseményei közül természetesen egy se jöhetett szóba. Végül azt a pillanatot választotta, amikor először ült seprűnyélen. 

 - Megvan - mondta, s igyekezett minél pontosabban felidézni a bizsergő, boldog izgalmat, amit akkor érzett. 

 - A varázsige így szól... - Lupin megköszörülte a torkát. - Expecto patronum ! 

 - Expecto patronum - ismételte motyogva Harry. - Expecto patronum. 

 - Erősen koncentrálsz a boldog emlékedre? 

 - Öh... igen - Harry gondolatban gyorsan visszakanyarodott az első seprűlovagláshoz. -Expecto patrono... nem, patronum... bocsánat... expecto patronum, expecto patroum....

 Pálcája hegyéből kicsiny, ezüstös gőzfelhő tört elő...

 Mi az a Pottermore?

A Pottermore lesz az a hely, ahol a rajongók megoszthatják véleményeiket, részt vehetnek és újra felfedezhetik a  varázslófiú kalandjait. Egy olyan hely, ahol megvásárolhatók lesznek majd a hangoskönyvek, illetve első alkalommal a Harry Potter eBook sorozat is. 

Ehhez J.K.Rowling is csatlakozni fog, hogy megosszon minél több információt Harry világáról, amik az évek során felhalmozódtak.Az új Harry Potter oldalt ( Pottermore ) októbertől lesz a rajongóknak elérhető, de már július végéről lehet rá regisztrálni. 

Vászonra rakják J.K.Rowling életét

Az évek során meggazdagodott Harry Potter írónőjéről nemsokára forgatni fognak egy filmet, amely Rowling korábbi életét fogja feldolgozni. A film állítólag a Strange Magic címet fogja kapni, a forgatás pedig Kanadában lesz. A filmet nem a mozikban, hanem a tévékben tervezik majd leadni. 

Rowling azokról az évekről így emlékezett:

"Úgy érzem, hogy ott lettem igazán önmagam. Akkoriban minden elromlott körülöttem, és azt mondtam, írni akarok. És írtam egy könyvet"

Hírtudakozó!

J.K.Rowling megerősítette, hogy az eredetileg hét kötetesre tervezett befejezett Harry Potter  sorozatból nem kíván többet írni.

" Harry történetét lezártam"

J.K.Rowling - egy kis kedvcsináló..

A Harry Potter írónője őszintén beszélt a három főszereplővel kapcsolatos érzéseiről.

Olvasd!

" Nagyon különös, amit irántuk érzek. Ők mind a szó szoros értelmében az én világomban éltek, én nagyon megtisztelő nekem,  hogy végigcsinálták. Közben felnőttek, és szuperül tették a dolgukat. Mindhárman csodálatos emberek. 

Az írónő azonban hozzátette...

" Nehéz náluk ragyogóbb, kedvesebb, földönjáróbb embereket találni."

                                                                                                                           iBimor

Pottermore.com - minden, ami Harry Potter!

J.K.Rowling a Harry Potter sorozat befejezése után még mindig nem engedte el a varázslófiút. 

Ezúttal egy új oldalát mutatja meg - készít a rajongóknak egy olyan weboldalt, ami Harry Potter világáról fog további információkat megosztani. Ez egy exkluzív hely lesz, ahol megvehetik a könyv hangos változatait, és a Harry Potter eBook változatát is. Nemsokára útnak indul a varázslat! - októbertől az interneten...

Részlet a könyvből...

HP. 2

Tizenkettedik fejezet

A Százfűlé-főzet 

   -  Ébredjetek! - harsogta a lány, és széthúzta a függönyt. 

   -  Hermione, te nem jöhetsz be ide! - motyogta álmosan Ron, és eltakarta a szemét.  

  -  Nektek is boldog karácsonyt - Hermione odadobta Ronnak az ajándékát. - Én már egy órája fent vagyok. Tettem még egy kis fátyolkát a főzetbe. Most már készen van. 

   Harry szeméből nyomban kiröppent az álom. 

  - Biztos? 

  - Holtbiztos - bólintott a lány, és odébb rakta Makeszt, a patkányt, hogy helyet csináljon magának az ágy végében. - szerintem ma este kellene megejtenünk az akciót.

*

  Alighogy Harry és Ron elfogyasztották a második repetájukat a karácsonyi pudingból, Hermione kiterelte őket a nagyteremből, hogy megbeszélje velük az utolsó tennivalókat.

  -  Még szükségünk van valamilyen darabkára azokból az emberekből, akikké változni akarunk - jelentette ki olyan természetességgel, mintha mosóporért küldené a fiúkat. 

 - Egyértelmű, hogy legjobb lesz Crakot és Monstrót használni. Ők Malfoly legjobb bartai, előlük nem titkol semmit. Egyébként arról is gondoskodnunk kell, hogy Crak és Monstro ne ronthassanak ránk, miközben kihallgatjuk Malfolyt. 

 - Részletesen kidolgoztam a tervet - folytatta Hermione, ügyet sem vetve Ron és Harry döbbent képére.       Elővett két jókora darab süteményt. - A sütibe közönséges altatóitalt kevertem. Intézzétek úgy, hogy Crak és Monstro megtalálják. Jól tudjuk, milyen falánkak, gondolkodás nélkül be fogják habzsolni. Ha elaludtak, tépjétek ki egy-két hajszálukat, és dugjátok be őket a seprűk közé. 

*

  Harry és Ron őszinte csodálkozására azonban az akció első fázisa tényleg zökkenőmentesen zajlott. A két fiú a kihalt bejárati csarnokban várta Crakot és Monstrót, akik utolsóként álltak fel a mardekárosok asztalától, miután a negyedik adag habos süteményt is belapátolták. Harry a lépcsőkorlát alsó oszlopán helyezte el a csalétket. Mikor Crak és Monstro  megjelentek a nagyterem ajtajában, ő és Ron gyorsan elbújtak a bejárat mellett álló lovagi páncél mögött.

 - Ezek nem normálisak - suttogta izgatottan Ron, mikor látta, hogy Crak megböki Monstrót, majd gondolkozás nélkül felkapja a süteményt.

* 

  Megszereztétek? - kérdezte izgatottan Hermione. 

  Harry megmutatta neki Monstro haját, mire a lány átadott egy zsákot a fiúnak. 

   - Helyes. Én pedig szereztem két talárt a szennyesből. a sajátotok túl kicsi lesz Crak és Monstro testére. 

   Mindhárman az üstre meredtek. Közelről a főzet bugyborékoló mocsári sárhoz hasonlított. 

   - Igen, mindent úgy csináltam, ahogy kell - motyogta Hermione, miközben újra átolvasta a Leghatóbb ördöngös italoc vonatkozó receptjét. - A könyv szerint így kell kinéznie... Ha megittuk, pontosan  egy óránk lesz a csevegésre, azután visszaváltozunk. 

   - Most mi a teendő? - suttogta Ron. 

  Háromfelé osztjuk, és hozzáadjuk a hajszálakat. 

  Hermione megtöltötte a három poharat, majd elővette a fiolát, és remegő kézzel belerázta Millicent Bullstrode haját a saját adagjába. 

  A főzet hangosan sercegett, mint a víz a forró edény szélén. Azután vadul bugyborékolni kezdett, s a következő pillanatban undok sárga színt öltött. 

  - Fúj... Millicent Bullstrode - kivonat - fintorgott Ron. - Biztos az íze is undorító.

  - Ti jöttök - szólt Hermione.

 Harry beledobta Monstro haját a középső pohárba, Ron pedig Crakét a szélsőbe. Mindkét pohár sercegett és bugyborékolt; a Monstró-lé kék színű lett, a Crak - szirup pedig sárbarna.

 - Várjatok - szólt Harry, mikor Ron és Hermione a poharuk után nyúltak. - Jobb lesz, ha külön fülkékbe megyünk.Crak és Monstro nem férnek majd be ide, és Millicent Bullstrode se egy virágszál.  

 - Igazad van. - bólintott Ron, és kinyitotta az ajtót. 

 Harry óvatos léptekkel, hogy egy cseppet se löttyintsen ki a főzetből, átsétált a középső fülkébe. 

  - Készen álltok? - kérdezte.

 - Igen - hallatszott Ron és Hermione válasza.

 - Egy... kettő... három...

 Harry befogta az orrát, és két kortyra lenyelte a főzetet. Megállapította, hogy olyan az íze, mint a szétfőtt káposztának. 

 Azon nyomban vadul tekeregni kezdett az összes belső szerve, mintha csak élő kígyókat nyelt volna le. Kétrét görnyedt, és a hányinger kerülgette - azután égő-bizsergő érzék indult ki a gyomrából, s terjedt szét a testében, egészen az ujjai hegyéig. A következő pillanatban négykézlábra esett; úgy érezte, minden porcikája elolvadt. Bőre hullámzott, mint az olvadt viasz, s keze rohamosan dagadni kezdett. Ujjai megvastagodtak, körmei szélesebbé váltak, s öklén diónyira dagadtak a bütykök. A vállát mintha lovak húzták volna jobbra és balra, s a homlokán érzett csiklandozás elárulta, hogy a haja megindult a szemöldöke felé. A szétrepedt hordó módjára kitáguló mellkasán megfeszült a talár, s a lábát iszonyatosan nyomta a kelleténél négy számmal kisebb cipő. 

  A folyamat olyan hirtelen ért véget, amilyen hirtelen kezdődött. Harry hason feküdt a mosdó hideg kövén, és először Myrtle morózus bugyborékolását hallotta meg...

Hogyan adták ki a Harry Pottet Magyarországon?

Az Animus kiadó 1998 december 20.- kán kapta a kezébe a Harry Potter angol változatát. Első látásra nem tetszett a kiadónak, silány kis könyvecskének tűnt.

A szakmában visszavonhatatlannak könyvelték el, mégis a kiadó is úgy látta, nem sok siker lenne benne. De itt még nem dőlt el semmi! Karácson előtt jártak a kiadó, amikor a házaspár – akik a kiadót alapították –elkezdték olvasni az angol változatot. Már az 1/3-nál tarthatott a férj, amikor beszélni kezdtek róla, milyen is ez a könyv. Néhány szó után elkezdet a férj felesége is gondolkodni a történeten; varázsló gyerek? mugli? kis misztikum? Úgy érezte jó érzéssel töltené el egy ilyen világba csöppenni, így hát felmerült benne, hogy a következő évben talán kilehetne adni a könyvet. Kavargott benne az érzés, mintha lenne valami a levegőben, ami kedvez ennek a könyvnek.

A feleség felvázolta az ötletét a férjének, aki egyetértett vele. Másnap küldtek is egy faxot az írónő angol ügynökének, aki még aznap válaszolt. Elsőként a kiadás átlagos előlegét kérte, amit még akkor át is utaltak.

Ezzel eldőlt a magyar kiadás tulajdonjoga.

Nem sokkal később a kiadó felkereste Tóth Tamást, aki minden eddigi könyveiket lefordította magyarra. Most is bizalommal fordultak felé, és 1999 januárjában elkezdődött a fordítása a Harry Potter és a bölcsek kövének.

Közben Amerikában is ekkortájt jelent meg a könyv, s jó hírek jutottak a kiadóhoz.

Kezdett remény sejleni az Animus számára, és amikor kézhez kapták a magyar változatot Tamástól, a fordító is kellemes szavakkal beszélt a történetről.

Ezután következett a második lépés, a grafika. A kiadó kifejezőt szeretett volna, olyat, ami illik a könyvhöz. Az egyik legjobb grafikusukhoz fordultak, és már ott előre leszögezték, hogy ez egy nagy könyv lesz. Szerették volna, ha a borító szép, sejtelmes, misztikus lenne, a háttérben a Roxforttal.

Eközben még több jobb külföldi hírek jöttek a könyvről, tucat számra vették, a lengyelek csillagászati árat fizettek a jogokért,  az amerikaiak megvették a megfilmesítési jogot stb. Úgy tűnt igen nagy sikert arat a könyv.

Rowling ügynöke közölte, ő maga szeretné jóváhagyni a könyv magyar címlapját. Az ügynökkel egy frankfurti könyvvásáron kellett találkozniuk, ahol személyesen akarta látni a címlapot.

Már csak két nap volt a vásárig, és végül megkapta az Animus a grafikát. Első látásra egyáltalán nem tetszett a kiadónak a látvány: az egész túl lilás és vibráló volt, egyedül Harry Potter alakja sikerült jól. A kiadó már előre tudta: Ez nem fogják elfogadni!

Mivel már csak két napjuk volt, gyorsan kellett cselekedniük. Felkeresték a régebbi grafikusukat, aki nyomban el is vállalta a könyv grafikájának az újrakészítését. Még aznap a grafikus a számítógépe elé ült, és elkezdett dolgozni. Szerencséjükre az új alak sokkal jobban végezte a munkáját, mint az előző. Minden tökéletesen megfelelt, megmaradt a kiadó számára a remény, hogy elfogadják a címlapot.

Elértekezett a várva várt nap, és Rowling ügynökének megmutatták a címlapot. Mintha előzőleg nem is lett volna problémájuk a borítótervvel, minden részlete megfelelt az ügynök elvárásainak.

Innentől kezdve már csak a könyv további szerkesztése volt. Itt is problémái akadtak a kiadónak, a helyesírási hibák kijavítása nem sikerült túl jól, az elmentett munkák elvesztek, és az első könyv, a leges-legelső, helyesírási hibák tömkelegével jelent meg.

Amikor ezt a kiadó tulajdonosai meglátták, kijavították a hibákat, de úgy érezték, mintha átok ülne a kiadáson.

Ezek után már csak abban reménykedhettek, hogy tetszeni fog az embereknek a Harry Potter és a bölcsek köve. Eleinte rosszul indult a könyv eladása, de kisebb idő elteltével aztán, hírtelen minden a helyére állt. Mintha az „átok” megszűnt volna, jobban kezdték venni a könyvet, mint hitték. Sikeres időszak kezdődött a Harry Potter könyvekkel, az egymás után megjelenő kötetek igazi varázslattal hatottak az emberekre…

                                                                                               iBimor

( az információkat a Lumos.hu oldalon is megtalálod! )