Részlet a könyvből...

HP. 2

Tizenkettedik fejezet

A Százfűlé-főzet 

   -  Ébredjetek! - harsogta a lány, és széthúzta a függönyt. 

   -  Hermione, te nem jöhetsz be ide! - motyogta álmosan Ron, és eltakarta a szemét.  

  -  Nektek is boldog karácsonyt - Hermione odadobta Ronnak az ajándékát. - Én már egy órája fent vagyok. Tettem még egy kis fátyolkát a főzetbe. Most már készen van. 

   Harry szeméből nyomban kiröppent az álom. 

  - Biztos? 

  - Holtbiztos - bólintott a lány, és odébb rakta Makeszt, a patkányt, hogy helyet csináljon magának az ágy végében. - szerintem ma este kellene megejtenünk az akciót.

*

  Alighogy Harry és Ron elfogyasztották a második repetájukat a karácsonyi pudingból, Hermione kiterelte őket a nagyteremből, hogy megbeszélje velük az utolsó tennivalókat.

  -  Még szükségünk van valamilyen darabkára azokból az emberekből, akikké változni akarunk - jelentette ki olyan természetességgel, mintha mosóporért küldené a fiúkat. 

 - Egyértelmű, hogy legjobb lesz Crakot és Monstrót használni. Ők Malfoly legjobb bartai, előlük nem titkol semmit. Egyébként arról is gondoskodnunk kell, hogy Crak és Monstro ne ronthassanak ránk, miközben kihallgatjuk Malfolyt. 

 - Részletesen kidolgoztam a tervet - folytatta Hermione, ügyet sem vetve Ron és Harry döbbent képére.       Elővett két jókora darab süteményt. - A sütibe közönséges altatóitalt kevertem. Intézzétek úgy, hogy Crak és Monstro megtalálják. Jól tudjuk, milyen falánkak, gondolkodás nélkül be fogják habzsolni. Ha elaludtak, tépjétek ki egy-két hajszálukat, és dugjátok be őket a seprűk közé. 

*

  Harry és Ron őszinte csodálkozására azonban az akció első fázisa tényleg zökkenőmentesen zajlott. A két fiú a kihalt bejárati csarnokban várta Crakot és Monstrót, akik utolsóként álltak fel a mardekárosok asztalától, miután a negyedik adag habos süteményt is belapátolták. Harry a lépcsőkorlát alsó oszlopán helyezte el a csalétket. Mikor Crak és Monstro  megjelentek a nagyterem ajtajában, ő és Ron gyorsan elbújtak a bejárat mellett álló lovagi páncél mögött.

 - Ezek nem normálisak - suttogta izgatottan Ron, mikor látta, hogy Crak megböki Monstrót, majd gondolkozás nélkül felkapja a süteményt.

* 

  Megszereztétek? - kérdezte izgatottan Hermione. 

  Harry megmutatta neki Monstro haját, mire a lány átadott egy zsákot a fiúnak. 

   - Helyes. Én pedig szereztem két talárt a szennyesből. a sajátotok túl kicsi lesz Crak és Monstro testére. 

   Mindhárman az üstre meredtek. Közelről a főzet bugyborékoló mocsári sárhoz hasonlított. 

   - Igen, mindent úgy csináltam, ahogy kell - motyogta Hermione, miközben újra átolvasta a Leghatóbb ördöngös italoc vonatkozó receptjét. - A könyv szerint így kell kinéznie... Ha megittuk, pontosan  egy óránk lesz a csevegésre, azután visszaváltozunk. 

   - Most mi a teendő? - suttogta Ron. 

  Háromfelé osztjuk, és hozzáadjuk a hajszálakat. 

  Hermione megtöltötte a három poharat, majd elővette a fiolát, és remegő kézzel belerázta Millicent Bullstrode haját a saját adagjába. 

  A főzet hangosan sercegett, mint a víz a forró edény szélén. Azután vadul bugyborékolni kezdett, s a következő pillanatban undok sárga színt öltött. 

  - Fúj... Millicent Bullstrode - kivonat - fintorgott Ron. - Biztos az íze is undorító.

  - Ti jöttök - szólt Hermione.

 Harry beledobta Monstro haját a középső pohárba, Ron pedig Crakét a szélsőbe. Mindkét pohár sercegett és bugyborékolt; a Monstró-lé kék színű lett, a Crak - szirup pedig sárbarna.

 - Várjatok - szólt Harry, mikor Ron és Hermione a poharuk után nyúltak. - Jobb lesz, ha külön fülkékbe megyünk.Crak és Monstro nem férnek majd be ide, és Millicent Bullstrode se egy virágszál.  

 - Igazad van. - bólintott Ron, és kinyitotta az ajtót. 

 Harry óvatos léptekkel, hogy egy cseppet se löttyintsen ki a főzetből, átsétált a középső fülkébe. 

  - Készen álltok? - kérdezte.

 - Igen - hallatszott Ron és Hermione válasza.

 - Egy... kettő... három...

 Harry befogta az orrát, és két kortyra lenyelte a főzetet. Megállapította, hogy olyan az íze, mint a szétfőtt káposztának. 

 Azon nyomban vadul tekeregni kezdett az összes belső szerve, mintha csak élő kígyókat nyelt volna le. Kétrét görnyedt, és a hányinger kerülgette - azután égő-bizsergő érzék indult ki a gyomrából, s terjedt szét a testében, egészen az ujjai hegyéig. A következő pillanatban négykézlábra esett; úgy érezte, minden porcikája elolvadt. Bőre hullámzott, mint az olvadt viasz, s keze rohamosan dagadni kezdett. Ujjai megvastagodtak, körmei szélesebbé váltak, s öklén diónyira dagadtak a bütykök. A vállát mintha lovak húzták volna jobbra és balra, s a homlokán érzett csiklandozás elárulta, hogy a haja megindult a szemöldöke felé. A szétrepedt hordó módjára kitáguló mellkasán megfeszült a talár, s a lábát iszonyatosan nyomta a kelleténél négy számmal kisebb cipő. 

  A folyamat olyan hirtelen ért véget, amilyen hirtelen kezdődött. Harry hason feküdt a mosdó hideg kövén, és először Myrtle morózus bugyborékolását hallotta meg...